Make You Feel My Love

'When the rain
Is blowing in your face
And the whole world
Is on your case
I could offer you
A warm embrace
To make you feel my love

When the evening shadows
And the stars appear
And there is no one there
To dry your tears
I could hold you
For a million years
To make you feel my love

I know you
Haven't made
Your mind up yet
But I would never
Do you wrong
I've known it
From the moment
That we met
No doubt in my mind
Where you belong

I'd go hungry
I'd go black and blue
I'd go crawling
Down the avenue
No, there's nothing
That I wouldn't do
To make you feel my love

The storms are raging
On the rolling sea
And on the highway of regret
Though winds of change
Are throwing wild and free
You ain't seen nothing
Like me yet

I could make you happy
Make your dreams come true
Nothing that I wouldn't do
Go to the ends
Of the Earth for you
To make you feel my love'

„A szarból nem lehet várat építeni!”

„A szarból nem lehet várat építeni!”

Így hangzik a szép magyar mondás…Hát szerintem meg lehet!

Merthogy minden relatív.

Kérdés csak az, hogy mi a szar?

A körülmény; vagy az a személy érzi magát egy darab szarnak, hogy azt állítja ’ nem lehet’?!

Véleményem szerint, ha az alapok sziklaszilárdak és az ember nem adja fel, akkor bármi lehetséges. Az vagy amit megeszel, tartja a másik mondás. Hát, ha minden szart megeszel, amit megpróbálnak letuszkolni a torkodon, akkor valóban igaz mindkét állítás!

De miért kéne azokat a kliséket követni, mint általában?!

Olyanok vagyunk, mint a birkák, amerre elindul az egyik a többi sok száz követi.

Mindegy, hogy az út a szakadékba vezet vagy a komfort zónába, a végkifejlet ugyanaz:

SZAR!

Hát ,zömmel erre építkezik a többség, ezért olyan marha biztos mindenki, hogy az állítás megdönthetetlen és baromi bölcs.

Milyen érdekes, közben meg az unalmas kis életünkben bújjuk az ismeretterjesztő filmeket; elméletekről; állításokról stb…másnap a munkahelyen pletykálkodunk, hogy mit hallottunk.

Püthagorasz (i.e. 570 körül); mikor elő rukkolt az felfedezéssel, hogy a Föld gömbölyű, mindenki szkeptikusan fogadta az állítását és bizony sok időnek kellett eltelnie, mire bebizonyították, hogy állítása igaz.

Mi a furcsa?

Miután a feltevés bizonyítást nyert, még mindig akadtak sokat, akik nem hitték el.

Mert ez valami új volt, amit nehéz elképzelni.

Túlságosan is hozzá szoktunk ahhoz a komforthoz, hogy ne is érdekeljen az új felé nyitás.

Ha nincs cél, akkor mit építünk?! Ja, hogy ezért igaz a részben a mondás?!

Hát így nem is lehet építeni szart sem…J

A probléma ott kezdődik, hogy mindenki vágyik valami újra, hogy nyomot hagyjon ezen a bolygón, de mit is teszünk ezért?

A verzió: Ülünk és várjuk a csodát.

B verzió: Építünk.

Felépítjük magunkat, még akkor is, ha párszor összedőlünk, mint egy kártyavár, de hiszünk önmagunkban és megyünk tovább. Na, ezen kevés ember tudja bebizonyítani, hogy az állítás megdőlni látszik. A gond csak az, hogy még mindig a többség szava a hangosabb.

Ezért, azok akik mernek és megvalósítják, hogy a szar körülményekhez képest is felépítenek valamit, azokat vagy ikonként ismeri a többség, vagy a sokat hallott mondat hangzik el:

Jókor volt, jó helyen!

Lehet.

De kérdem én.

Aki jókor volt a jó helyen, az nem számít, hogy jól ismerte fel a helyzetet és volt olyan tökös, hogy meg is lépje azt a lépést, amitől mindaz, amit elért már nem csak csoda, hanem valóság?!

Persze, lehet ezen filozofálgatni, mikor elolvasod, hogy miért; én mit értem el az életben?!

Szart sem!

De azt a szart semmiképp sem szeretném, amit azok, akik önmagukban sem bíznak annyira, hogy legalább eltudják azt képzelni, hogy szarból igenis lehet várat építeni!
u.i.: Akinek nem inge, ne vegye magára!