„A szarból nem lehet várat építeni!”Így hangzik a szép magyar mondás…Hát szerintem meg lehet!
Merthogy minden relatív.
Kérdés csak az, hogy mi a szar?
A körülmény; vagy az a személy érzi magát egy darab szarnak, hogy azt állítja ’ nem lehet’?!
Véleményem szerint, ha az alapok sziklaszilárdak és az ember nem adja fel, akkor bármi lehetséges. Az vagy amit megeszel, tartja a másik mondás. Hát, ha minden szart megeszel, amit megpróbálnak letuszkolni a torkodon, akkor valóban igaz mindkét állítás!
De miért kéne azokat a kliséket követni, mint általában?!
Olyanok vagyunk, mint a birkák, amerre elindul az egyik a többi sok száz követi.
Mindegy, hogy az út a szakadékba vezet vagy a komfort zónába, a végkifejlet ugyanaz:
SZAR!
Hát ,zömmel erre építkezik a többség, ezért olyan marha biztos mindenki, hogy az állítás megdönthetetlen és baromi bölcs.
Milyen érdekes, közben meg az unalmas kis életünkben bújjuk az ismeretterjesztő filmeket; elméletekről; állításokról stb…másnap a munkahelyen pletykálkodunk, hogy mit hallottunk.
Püthagorasz (i.e. 570 körül); mikor elő rukkolt az felfedezéssel, hogy a Föld gömbölyű, mindenki szkeptikusan fogadta az állítását és bizony sok időnek kellett eltelnie, mire bebizonyították, hogy állítása igaz.
Mi a furcsa?
Miután a feltevés bizonyítást nyert, még mindig akadtak sokat, akik nem hitték el.
Mert ez valami új volt, amit nehéz elképzelni.
Túlságosan is hozzá szoktunk ahhoz a komforthoz, hogy ne is érdekeljen az új felé nyitás.
Ha nincs cél, akkor mit építünk?! Ja, hogy ezért igaz a részben a mondás?!
Hát így nem is lehet építeni szart sem…J
A probléma ott kezdődik, hogy mindenki vágyik valami újra, hogy nyomot hagyjon ezen a bolygón, de mit is teszünk ezért?
A verzió: Ülünk és várjuk a csodát.
B verzió: Építünk.
Felépítjük magunkat, még akkor is, ha párszor összedőlünk, mint egy kártyavár, de hiszünk önmagunkban és megyünk tovább. Na, ezen kevés ember tudja bebizonyítani, hogy az állítás megdőlni látszik. A gond csak az, hogy még mindig a többség szava a hangosabb.
Ezért, azok akik mernek és megvalósítják, hogy a szar körülményekhez képest is felépítenek valamit, azokat vagy ikonként ismeri a többség, vagy a sokat hallott mondat hangzik el:
Jókor volt, jó helyen!
Lehet.
De kérdem én.
Aki jókor volt a jó helyen, az nem számít, hogy jól ismerte fel a helyzetet és volt olyan tökös, hogy meg is lépje azt a lépést, amitől mindaz, amit elért már nem csak csoda, hanem valóság?!
Persze, lehet ezen filozofálgatni, mikor elolvasod, hogy miért; én mit értem el az életben?!
Szart sem!
De azt a szart semmiképp sem szeretném, amit azok, akik önmagukban sem bíznak annyira, hogy legalább eltudják azt képzelni, hogy szarból igenis lehet várat építeni!
u.i.: Akinek nem inge, ne vegye magára!
u.i.: Akinek nem inge, ne vegye magára!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése